4. fejezet

  Attól a naptól kezdve mióta megláttam azokat a lányokat, az időmet teljesen másképp alakítottam. Vettem egy gördeszkát és minden nap tv nézés helyett elmentem deszkázni egyet, vagy futni a partra. Elkezdtem fogyókúrázni, kevesebbet ettem, és egészségesebb kajákat. A chipset és gumicukrot gyümölcsökre váltottam és bár néha megettem 1-2 szelet csokit, pár hónap múlva sikerült lefogynom 10 kilót. Igen.. 10-et! Ennek viszont az lett a következménye, hogy a ruhatáramból szinte minden cuccom nagy lett rám..  
  Anyu felhívott egy magántanárnőt, aki szívesen elvállalt. Hétköznap minden nap jön és tanulunk. Szeretem Mrs. Elison-t. Kedves, megértő és sok mindenről lehet vele beszélgetni. 
  Hát igen, sok minden másképp alakul így, mint az előtt.. Végre boldog vagyok és felszabadult.
  Azt gondoltam ennél jobb már nem is lehetne és hogy ezt a remek hangulatot és életet nem ronthatja el semmi. Tévedtem.. 
  
  Egy nap, mikor éppen deszkáztam az erdő felé, anyum felhívott telefonon.
- Hol vagy Holly? Minden rendben? - kérdezte. Éreztem valami aggodalmat és ijedtséget a hangjában, ami engem is megrémisztett. 
- Éppen gördeszkázok, itt vagyok nem messze az utcánktól. Persze, minden oké. De miért? Nem szoktál ilyenkor felhívni.. Valami baj van?
- Kérlek azonnal menj haza. Megtiltom, hogy bárhova elmenj! Mama vár otthon, ő vitte haza az öcséidet. Majd én is megyek estefelé. Szeretlek!
- De anya.. 
Lerakta. Már csak a zúgás hallatszott. Próbáltam hívni, de nem vette fel. Vajon mi történhetett, ami ennyire felzaklatta? A munkahelyén van valami zűr? Biztosan..
Hazafelé vettem az irányt, kíváncsi voltam mama tud-e valamit. Örökkévalóságnak tűnt, mire hazaértem. A deszkát ledobtam a fűre, és szinte betörtem az bejárati ajtót. 
- Mama! Mama hol vagy?!
- Itt vagyok a konyhában drágám! Éppen a kedvenc muffin-odat sütjük a fiúkkal.
- Mi történt anyával? Miért nem jött haza? Ugye nincs semmi baj? 
- Sajnos én is ugyanannyit tudok, mint te, de remélem, hogy minden rendben. Lehet csak túlóráznia kellett - mondta nyugodtan. 
  A nyugodt hangja, és a frissen sült muffin illata kicsit megnyugtatott. Megmostam a kezem és én is beálltam segíteni. A fiúk a krémet csinálták, mi meg mamával a tésztáját. Csak telt az idő, teljesen belemerültem a munkába és nem is gondolkoztam többet a telefonhíváson. Fél óra alatt készen lettünk a 2. adaggal is.

  Kicsit később bementem a nappaliba tv-t nézni. Kapcsolgattam, de nem ment sehol semmi érdekes, ezért a híradóra kapcsoltam, hátha okosabb leszek a világban történt dolgoktól.. "Bankrablás történt egy kisvárosban.." Ez érdekesnek tűnik.. Várjunk csak, az ott nem a mi főterünk?? ".. A rabló a betört üvegen keresztül jutott be az épületbe.." Az ott anya! De mit keres ott?? Az adás csak ment, és én egyre kíváncsibb lettem. Mi történhetett? És az ott a földön.. Na ne! Az ott apa.. "..a rablónál pisztoly volt. Egy embert lelőtt, 2 ember pedig súlyosan megsebesült.." Úristen, ugye nem?? 
  Ijedtemben leejtettem a távirányítót. A gyomrom görcsbe rándult. Nem hittem a szememnek.. Ez nem lehet! Azonnal oda kellett jutnom valahogy.. De anyum megtiltotta. Te jó ég, mit csináljak??