Bevittem a csomagot, és leraktam az szekrényre. Majd később megnézem, ha lesz rá időm.. Öcsém boldogan ugrált utánam, és mutatta, hogy milyen ügyesen vette fel a harisnyáját. Megdicsértem, aztán leültünk tv-zni, és megvártuk, míg anyuék is felkelnek. Megreggeliztek, felöltöztek ők is, aztán elmentek vásárolni. Nekem valahogy nem volt kedvem hozzá..
Felvittem a csomagot és leültem az asztalomhoz. Nézegettem, próbáltam kitalálni, hogy kinek az írása lehet rajta, de nem ismertem fel. Megfogtam és feltéptem az oldalát. Kiszórtam a tartalmát az asztalra. Nem hittem a szememnek.. 6 db kép volt benne, és egy levél. Először a képeket néztem meg. Én voltam mindegyiken, csak különböző helyeken. Az egyik a tengerparton készült a búvóhelyemnél, a másik az erdő mellett. A 3.-on pont hátranéztem az egyik haza felé vezető utcában, a 4.-en az volt, ahogy nézek ki az ablakon. Az 5.-en éppen a hajamat igazítom menet közben, és a 6.-on pedig éppen nyitottam az ajtót, mikor tegnap este hazaértem. A kezem remegett.. Valaki követ, és figyel minden nap.. Szétnyitottam a levelet, amiben nagy nyomtatott betűkkel ez állt:
FIGYELLEK
Csak ültem és bámultam a képeket, meg az üzenetet. Még mindig nem hittem el, hogy ez történik velem. Szóval igazam volt. Az az ember rám pályázik. Idő kérdése, hogy mikor kap el..
Felkaptam a telefont és tárcsáztam.
- Kérlek legyél otthon és vedd fel a telefont..-gondoltam magamban.
Pár másodperc múlva Amanda hangját hallom a telefonban:
- Igen, tessék.
- Hála az égnek Amanda. Holly vagyok. Ráérsz egy kicsit?? Beszélnünk kell..
- Persze, átjössz??
- Nem. Kérlek te gyere át. Én nem mehetek.
- Valami baj van??
- Majd mesélek.
- Oké, pár perc és ott vagyok- mondta, és lerakta.
Tényleg nem telt bele 10 percbe, és Amanda csengetett. Kinyitottam az ajtót, behúztam, majd nagyon gyorsan be is csaptam. Elhúztam a függönyöket, és villanyt kapcsoltam.
- Beléd meg mi ütött?!- kérdezte.
Hirtelen belegondoltam, hogy mi lesz akkor ha bajba keverem. Soha nem bocsátanám meg magamnak. Igaz, hogy csak 1 napja ismertem, de bármilyen furán is hangzik megbíztam benne. 100%-osan. Elmondom neki, hogy mi történt, vagyis megmutatom neki, aztán eldönti, hogy segít-e vagy nem. Remélem, hogy igen.
- Gyere fel. Mutatok valamit- hívtam.
- Egyedül vagy itthon??
- Igen, anya meg a fiúk vásárolnak.
- Ja értem.
Bementünk a szobába és az asztalra mutattam. A kezébe fogta a képeket. Néztem, hogy hogyan reagál.
- Igen, és??- kérdezte.
- Ezeken én vagyok..-válaszoltam.
- Látom..
- Nem te csináltad ezeket a képeket, ugye??
- Nem.
- Gondoltam.. A levelet is láttad??
- Milyen levelet?
- A képek mellett..
Ránézett a levélre és a szemei elkerekedtek.
- Holly, ugye ez nem az, amire gondolok??
- Mire gondolsz??
- Téged követ valaki?
- Úgy tűnik.
- És sejtelmed sincs róla, hogy ki lehet??- kérdezte rémülten.
- De és pont ez a baj. Nem csak sejtem, hanem tudom, hogy valaki követ. És igazából a segítségedet szeretném kérni- mondtam.
- Miben??
- Meg kell találnunk, és el kell kapnunk ezt az embert..
- És mégis ki ez??
Nagy levegőt vettem..
- Apám gyilkosa.
Csak állt és nézett rám. Ismertem ezt a nézést.. Anyum is mindig így néz rám, ha nem hiszi el, vagy nem akarja elhinni amit mondok neki. Már szinte éreztem, hogy nem fog segíteni. Tudtam, hogy megijesztettem. Én is féltem. Nagyon.
- És a rendőrök??- kérdezte 5 perc után.
- Nem találják, vagy nem foglalkoznak vele.. Nem tudom.
- Értem.
Újabb 10 perc csend, majd felsóhajtott és megszólalt:
- Segítek neked Holly. De akkor pár kérdésemre válaszolnod kell.
- Rendben, köszönöm!- mondtam hálásan és megöleltem. Jól döntöttem, mikor a segítségét kértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése