10. fejezet

  A nappaliban olyat láttam, amit már régóta szerettem volna és pont emiatt nagyon meg is lepett. A kanapén ott ült anyum Jeremy-vel és.. Nevetett! Teljes szívéből kacagott!
- Na mi újság srácok, milyen volt mamáéknál??- kérdeztem vigyorogva.
- Nagyon jóó volt!
- Sütöttünk sütit!
- Voltunk kint a kertben!
- Kivágtuk a képeket az újságokból!
- Felgyújtottuk mama kedvenc magazinját!
- Levertük a virágot, és kiömlött belőle a föld!
  Együtt fulladoztunk a röhögéstől, ahogy egymás szavába vágva mesélték a történteket. Bárcsak apa is hallotta volna..
- Na és te merre jártál ma Holly?? Olyan hirtelen itt hagytál..
- Bocsi anya, csak megismerkedtem az új szomszédokkal.
- Aranyosak?? Láttam a lányt ma reggel, pont mielőtt elmentél. Kedvesnek tűnt.
- Nagyon rendesek. Áthívtak, hogy segítsek nekik lefesteni a házat. Ugye majd átmehetek??- kérdeztem bociszemekkel.
- Persze, de csak ha tényleg szívesen hívtak. Lehet majd átmegyek veled én is. Normális szomszédoknak mindig örül az ember. Jó lenne ha én is megismerném őket, ha már a lányaink így összebarátkoztak..- mondta mosolyogva. 
  Vagy egy órán keresztül beszélgettünk, aztán vettük csak észre, hogy már 22:30 van. A fiúk ásítoztak, de elmondásuk szerint nem voltak álmosak. Felvittük őket a szobájukba, lefeküdtek, anyu mondott nekik egy esti mesét, aztán mikor már mindketten elaludtak mi is elköszöntünk egymástól éjszakára. Anyu elment lefeküdni, én meg még megágyaztam, és tv-ztem egy kicsit. 

  Egész este csak feküdtem és néztem a szoba egyik végéből a másikba. Nem akartam aludni, mert féltem, hogy megint rosszat álmodnék. Ahogy így nézelődtem, egyszer csak láttam valamit elsuhanni az ágyam előtt. Ijedten húztam magamra a takarót. 
- Joe te vagy az??- kérdeztem remegő hangon.
  Nagy csend volt az egész szobában. Megőrültem, vagy tényleg itt volt valami? Hirtelen egy papírlap esett le az íróasztalomról a földre. Már odanézni is alig mertem, de kíváncsi voltam. Mikor odapillantottam az íróasztalom melletti függöny mögül egy lány nézett rám. Kb 3 másodpercig csak néztük egymást, aztán eltűnt. Félelmetes volt.
  Ki akartam menni. Nem akartam itt maradni. Muszáj valahogy kijutnom a szobából, de moccanni alig mertem. Nézelődtem körbe-körbe, de nem láttam senkit. A félelem úrrá lett rajtam. Már remegtem. 
  Pár perc múlva hallom, hogy valaki közeledik a szobám felé. A szobám ajtaja be volt csukva, és kint sötét volt, így nem láttam, hogy ki lehet az. "Kopp-kopp.." Az az illető be akar jönni.. Megmozdul a kilincs. Nagyon lassan nyílik az ajtó. Kívülről csak a sötétség szűrődik be. Nem látok semmit, de a szívem majd kiugrik a helyéről. Az ajtó teljesen kinyílt már, de nem áll mögötte senki. Vagy mégis??
- Holly, kelj fel - hallom öcsém sírós hangját- Nem tudok aludni..
  Hála az égnek! Ez csak Charlie..
- Mi a baj drágám??- próbáltam teljesen nyugodt hangon beszélni hozzá, nem akartam, hogy ő is megijedjen.
- Rosszat álmodtam..- sírt.
- Semmi baj nincs. Gyere ide mellém, hátha itt jobbat alszol.
  Bemászott mellém az ágyba, betakargattam és elkezdtem simogatni a hátát, hogy lenyugodjon. Mikor már félálomban volt, éreztem, ahogy átkarolja a kezemet és magához húzza. Kényelmetlen volt, de hagytam. Legalább ő tudjon aludni, ha nekem már nem megy.
  Még körbenéztem egyszer, mielőtt én is becsuktam a szemem. Senki más nem volt a szobában, csak az öcsém és én. Minden a helyén volt, csak a papírlap aggasztott. Lehet, hogy megint csak képzelődtem. Túl sok horrort néztem.. Igen, biztos ez az oka. 
  Lassan minden elhomályosodott és elaludtam.

  Reggel arra keltem fel, hogy drága öcsém ütögeti a fejemet párnával. 
- Ébredj fel Holly, azt hiszem, hogy..
- Ahjj mi van már?? Még ilyenkor se hagyják az embert aludni?? 7 óra van Charlie..
- Tudom, de.. Bepisiltem.
- Hogy mit csináltál?!
- Bepisiltem. 
- És mégis hogyan?? 
- Nem tudom.. Álmomban. Az ágyba. 
- Óóóó az Isten áldjon meg..!! Segíts kicserélni az ágyneműt!
  Felkeltem, összeszedtem az összes pisis ágyneműhuzatot és a kezébe nyomtam. 
- Vidd a mosógéphez.. Mindjárt megyek én is- utasítottam.
  Összeszedtem a takarókat is, és utánamentem. 
  Mindent bedobáltunk a mosógépbe, és elindítottam. Akkor láttam meg, hogy szegény öcsém ruhája is tisztára olyan lett..
- Gyere velem. Át kell öltöznöd..
  Ekkor hallottam, hogy csengetnek. 
- Megyek, kinyitom az ajtót. Feltudsz addig rendesen öltözni??
- Persze, nem vagyok már pisis..- válaszolta, mire mindketten elkezdtünk nevetni.
- Jól van, pár perc és megnézem hogy haladsz.

  A csengő már elhallgatott, mire leértem. Kinéztem a kulcslyukon, de nem láttam senkit. Kissé meglepődtem.. Kinyitottam az ajtót, hátha az illető csak most indult el. Senkit nem láttam, csak egy csomagot magam előtt és rajta a nevemet. Vajon ki küldte, és mi lehet benne??