3. fejezet

  Nagy levegőt vettem, letöröltem a könnyeimet és a vércseppeket a kezemről. A pólóm ujját lehúztam és a körzőt is visszaraktam a helyére. Dühös voltam magamra. Bármennyiszer megcsináltam ezt, mindig megfogadtam a végén, hogy soha többé nem teszem. A feszültség és az elkeseredés mégis mindig ezt hozta ki belőlem..

  Miután sikerült magam nagyjából összeszedni, úgy gondoltam ideje, hogy egy kicsit a többiekkel legyek, már csak azért is, hogy ne gyanakodjanak. Mikor kiléptem az ajtón, öcsém álmos halk hangjára lettem figyelmes.
- Holly csinálj nekem kakaót - kérlelt.
- Na gyere ide te is álomszuszék - nevettem, ahogy megláttam a kómás tekintetét és azt a kis aranyos piros pofiját. Mellém tipegett, én meg megigazítottam a szétálló, elaludt haját. Felvettem az ölembe és levittem a lépcsőn a konyhába.
- Jeremy-t hol hagytad? Ő nem kér kakaót? - kérdeztem tőle.
- Ő még szundizik az ágyában.-mondta és ásított egy nagyot. Majd megzabáltam, olyan cuki volt.
  A konyhában az asztalnál apa éppen újságot olvasott. Mikor beléptünk az ajtón felnézett, és a szája mosolyra húzódott.
- Kakaó osztás? - kérdezte vigyorogva.
- Az bizony!- mosolyogtam rá, mire ő rám kacsintott.
  Szerettem apának ezt az oldalát. Tudtam, hogy neki is bármit elmondhatok, de mégse tettem soha. Mindig anya volt az, akivel többet beszélgettem, apával csak ilyen általános dolgokról például, hogy milyen jegyet kaptam aznap, meg hogy milyen napom volt, amire általában 1 szóval el is intéztem a választ.
Viszont volt egy kevésbé kedvelhető oldala. Könnyen felmérgelte magát olyan dolgokon, amik igazából nem is számítanak sokat. Múltkor azért kiabált anyával, mert elfelejtett bemenni az újságért az újságárushoz. Vagy engem leszidott azért, mert mikor reggel ment volna futni a partra, akkor én véletlenül neki szaladtam, mert siettem, hogy el ne késsek a suliból. Bármilyen morcos is néha, én akkor is szeretem.

 Gyorsan megcsináltam a kakaót, aztán felrohantam az emeletre és átöltöztem. Minden pénteken elmentünk vásárolni és mivel ez is egy pénteki nap volt, így készülődni kellett. Felvettem a kabátom, a nyakamra tekertem a sálamat, és futottam, hogy itthon ne hagyjanak.

  Mire leértem a lépcsőn a többiek már a kocsiban ültek. A plázába mentünk, mert a fiúknak venni kellett cuccokat. Először egy cipőboltba mentünk, ahol találtam nekik egy nagyon édes barna converse cipőt. Vicces volt látni, hogy mennyivel nagyobb az én lábam, mint az övéik. Később egyedül folytattam a bevásárló körutamat. Azt mondták majd hívnak ha végeznek, vagy ha valami van, akkor én hívjam őket. Nem szerettem, ha velem jöttek, mert féltem, hogy észreveszik a hegeket a kezemen. Inkább nem kockáztattam.
  Sétáltam egyik boltból a másikba. Belemerültem a keresgélésbe, és észre se vettem mikor 2 lány elsétált mellettem. A nevetésükre lettem csak figyelmes. Felnéztem és teljesen elámultam. Ilyen szép lányokat még életemben nem láttam.. Mindketten magasabbak és idősebbek voltak nálam. Az egyiknek hosszú szőke egyenes haja volt, a másiknak barna göndör. Mindkettőjüknek vidám, és kedves a tekintete. Hosszú szövetkabátot viseltek, az egyik szürkét, a másik sötétkék színűt. Vékony, hosszú lábaikon tökéletesen állt a farmer csőnadrág és a hosszú szárú magassarkú csizma. Tökéletesek voltak, és gyönyörűen mosolyogtak. 
  Elnéztem volna őket órákig, de apum csörgött, hogy menjek, mert kész vannak. Nagy nehezen kisétáltam a bolt ajtaján és a parkolóba siettem. Még mindig nem tértem magamhoz a csodálattól. Szerettem volna én is olyan lenni, mint ők.. Elhatároztam, hogy teszek is érte.