33. fejezet

  Egyedül maradtam. A nappaliból átsétáltam a konyhába. Az étel a sütőben szénné égett az események alatt, de már úgyis mindegy volt. Amúgy sem voltam éhes. Kiborítottam a lassagne-t a kukába és leültem az asztalhoz. Egyre csak gyülemlett bennem a feszültség és düh magam iránt. Utáltam magam, amiért ezt csináltam Jamesszel. Ő volt számomra az egyetlen, a legfontosabb és én ellöktem magamtól egy levél miatt. Egy levél miatt, ami egy betörést kezdeményezett, egy merényletet ellenem. És most, hogy ő elment, végleg egyedül vagyok. Akár el is vihetnek, akár meg is ölhetnek.. Mit számít már?? Megérdemelném azt a fájdalmat, amit neki okoztam. 

  Fél órával később szirénázást hallottam a házunk előtt. Kinéztem az ablakon. A rendőrség megérkezett, együtt anyummal, és a testvéreimmel. James tényleg elmondott mindent a szüleinek és a nagy felhajtásban anyumékhoz is eljutott a hír. 
- Minden rendben?! Jól vagy?? - rontott be anyum a házba. Ohh, ha tudná..
- Persze anyu, semmi bajom - mondtam neki közömbösen, de látszólag nem hitte el, ezért még gyorsan hozzátettem. - Még szerencse, hogy James itt volt.
- És ő most hol van?? - kérdezte, miközben körbenézett a konyhában, hátha a nagy sietségben nem vette észre. 
- Elment.
- Itt hagyott egyedül?! - kikerekedtek a szemei. - Ez nem vall rá..
- Összevesztünk anyu. Megkértem, hogy menjen el.. - még szép is lett volna, ha csak kérem. De nem. Hazudtam neki. Megbántottam.
  Anyum hitetlenkedve nézett rám. Nem értette, hogy egy ilyen helyzetben, mint ez, hogy hagyhatta itt egyedül valaki a barátnőjét, főleg ha az a barátnő, a saját lánya. Nem is érthette. Odaléptem hozzá és megöleltem. Bárhogy is volt, örültem annak, hogy itthon vannak, ő pedig annak, hogy látszólag tényleg nincs semmi bajom.

- Figyelj kicsim, tudom, hogy fáradt vagy, de szeretnélek megkérni egy apróságra - mondta, miután elengedtem a szorításomból. - Tudom, hogy megviselt ez az egész, de nem akarom, hogy a fiúk is átessenek rajta. Kicsik még, nem hiányzik nekik ez a felhajtás. Tudnál rájuk vigyázni addig, amíg én elintézek pár dolgot a rendőrökkel?? Valószínűleg majd te is kelleni fogsz nekik egy kihallgatásra.. Itt leszek a ház előtt, ha valami baj van. Sietek. Rendben??
- Persze anyu, menj csak. Majd szólj, ha mennem kell. 
- Szeretlek kicsim és köszönöm.
- Én is téged. 

  Habár anyum úgy akarta, hogy a fiúk estéje teljesen átlagos legyen, ezt bárhogy is akartam volna kivitelezni, nem hiszem, hogy összejött volna. A fiúk ugyanis odáig meg vissza voltak a villogó rendőrkocsiktól és a sok embertől, akik a házunk előtt álltak. 
- Kimehetünk Holly?? - kérdezte Jeremy, aki egész végig csak oda-vissza rohangált az ablak és a konyhaasztal között. 
- Szó sem lehet róla. Anyunak megígértem, hogy elmegyünk aludni, amíg ő elintézi a dolgokat.
- De nekünk eszünk ágában sincs aludni menni! - mondták mindketten egyszerre. - Kiszeretnénk menni Hollyyyy..!! 
- Bent biztonságosabb, mint kint a sötétben a sok ember között - mondtam, bár ebben nem voltam a legbiztosabb-,de ígérem, hogy ha most jók lesztek, akkor elintézem, hogy holnap tegyetek egy jó nagy kört a városban a rendőrautóval. Megegyeztünk??
 Elgondolkodva egymásra néztek, majd bólintottak. 
- De akkor se szeretnénk még aludni.
- Ha nem szeretnétek, akkor nem fogunk - mosolyogtam. - Válasszatok ki egy filmet, csinálok popcorn-t és mozizunk.
- Nem nem nem - lépett be anyum a konyhába.- Mindenki elmegy fürdeni, aztán befekszik a saját helyére és megpróbál aludni. Éjfél van.
- Ne mááár.. - válaszoltak erre a fiúk megintcsak egyszerre. Most komolyan.. Ezt gyakorolják??
- De igen és nincs vita. Nyomás - mondta anyum ellenkezést nem tűrő hangon, majd mikor a fiúk elindultak az emeletre hozzám fordult. - A kihallgatást áttették holnapra. Azt mondták, hogy hagynak pihenni. Pár napig itt lesznek, figyelik a házat. Nem kell aggódnod. Menj fel te is nyugodtan aludni. 
- Oké, csak még megnézek valamit - mosolyogtam, és elindultam a szekrény felé. 

Mikor láttam, hogy anyum kiment az ajtón, megfordultam és elkezdtem keresni a levelet. Megmertem volna rá esküdni, hogy az asztalon hagytam, de már mikor James elment és én átjöttem a nappaliból, akkor se volt ott. Körbenéztem a pulton, benéztem az asztal, és a székek alá, megnéztem a szemetesben, de nem találtam sehol. Gondoltam a fiúk vitték el, vagy anyum, de mikor megkérdeztem őket, mind azt válaszolták, hogy nem láttak semmiféle levelet. Feladtam, úgy voltam vele, majd másnap megkeresem. 

  Ránéztem az órára, ami 0:52t mutatott. Fürödni már nem volt kedvem, ezért elmentem átöltözni. Felhúztam a kedvenc alvós pólómat és a mamuszomat, és átcsoszogtam a fürdőszobából a szobámig. Beléptem az ajtón és felkapcsoltam a lámpát. Meglepően hideg volt odabent, nem emlékeztem, hogy kinyitottam volna az ablakot, de már semmiben sem voltam igazán biztos. Becsuktam, hogy ne fagyjak meg, majd megfordultam és az ágyam felé vettem az irányt. Lerúgtam magamról a mamuszokat és már éppen nyúltam a takarómért mikor megakadt valamin a szemem és ez a valami nem volt más, mint a fehér papírdarab az ismerős, hátborzongató írással, az ajtómra ragasztva.