28. fejezet

  Olyan volt, mintha csak pár percig aludtam volna. Ugyanolyan fáradt és nyúzott voltam, mint azelőtt. Öcsém riadt hangjára keltem fel, miközben rázta a karomat, amibe az infúziót kötötték.
- Ébredj Holly, nem akarom, hogy még egyszer örökre elaludj..
  Még egyszer?? Örökre?? Először nem is értettem, hogy mire gondol, mire leesett, hogy kómában feküdtem a doki elmondása szerint 9 napig. Ránéztem a polcon lévő órára: 23:42. Szegénykémet eléggé megviselhette, ha ilyenkor alvás helyett engem ébresztget. Megsimogattam a buksiját és rámosolyogtam. Borzasztóan jó érzéssel töltött el, hogy ennyire szeret engem.
  Megfordítottam a fejemet és körülnéztem. Sötét volt a szobában és már mindenki aludt. Jeremy anyum ölében, mamám meg anyumnak dőlve. Mire visszafordultam, Charlie már ott feküdt mellettem és nagyban vigyorgott. Rá akartam szólni, hogy másszon le, de jól esett, hogy ott van mellettem.
- Meg fogsz gyógyulni Holly.. Nem hagyom soha többet, hogy bántsanak.. Mindig vigyázni fogok rád, mert a nővérem vagy és ez a kötelességem - suttogta a lehető legkomolyabb arckifejezéssel.
  Magamhoz húztam a másik kezemmel és adtam egy puszit a homlokára. Nagyon aranyos volt. Megszorította a kezemet, magához húzta és átölelte. Így aludtunk reggelig.

  Reggelig javult annyit az állapotom, hogy pár mondatot már kitudtam magamból préselni.
- Hol van James?? - kezdtem a legfontosabbal, mikor anyum közelebb ült az ágyamhoz.
- Tudod kicsim.. - kezdte csöndesen és óvatosan.
- Hol van??
- Kicsim.. Jamesszel történt egy kis baleset..
- Tudom, hogy meglőtték anya.. Hol van?? Hogy van?? Mondd már! - mikor megemeltem a hangom, a fájdalom belenyilalt a fejembe.
- James több műtéten is átesett. A golyó a szíve felett találta el. Szerencsére hamar megtalálták és behozták, de súlyos az állapota. Súlyosabb, mint a tied. Nem garantálják, hogy túléli. Már több hete küzdenek vele és egyre csak romlik.
- Hol van most?? - kérdeztem szinte sírva. Elképzelni se tudtam, mi lesz ha elveszítem.
- Itt van a kórházban, a szomszéd teremben.
- Láthatom?? - éreztem, hogy a könnycseppek végigfolynak az arcomon.
- Sajnálom édesem, de nem mehetsz át.. Nem szabad felkelned.
- Értem - feleltem csendesen, zokogva.
  Nem bírtam tovább nélküle.. Vele kellett lennem.
  Anyum letörölte a könnyeimet, majd felállt, az ajtóhoz sétált és rám kacsintott. Fogalmam sem volt, hogy mit akar csinálni.

  Pár perc múlva visszatért 3 nővérrel és egy másik dokival együtt. A nővérek elkezdték nyomogatni a gépeket, a doki meg irányította őket.
- Mit csinálnak velem?? - kérdeztem meghökkenten. - Újabb műtét??
- Csak egy kis helycserés támadás - mosolygott rám az orvos, mire ránéztem anyumra.
- Kiderült, hogy a terem, ahol James van, nagyobb és ketten fekszenek benne. A másik fiút áthozzák ebbe a terembe és téged meg átvisznek oda, hogy vele lehess. Igaz, hogy számunkra az a szoba kényelmetlenebb, mert nincs se fotel, se semmi, csak székek, de teszek a kényelemre, ha ott jobban érzed majd magad mellette - mosolygott anyum.
- Köszönöm - suttogtam neki. Nincsenek rá szavak mennyire örültem. Tényleg ő a legjobb anya a világon!

  Szinte egy örökkévalóságnak tűnt mire leszedtek a gépekről és kitolták az ágyamat a folyosóra. Charlie ment legelöl, hogy megvédjen ha valami történne. Anyum mögöttem hozta a cuccomat. A fiút, akivel helyet cseréltem, ott tolták el mellettem, így szemügyre vehettem egy pillanatra. Sokkal rosszabbul nézett ki, mint én. A feje be volt kötözve neki is, a kezén égési sérülések, és hegek. A lába gipszben feküdt az ágyán. Gondolom leeshetett valahonnan, mint én, vagy egy házban rekedt, ahol tűz ütött ki. Bármi is történt vele, nem úszta meg ép bőrrel. 
  Tényleg nem kellett sokáig menni, mert a szoba ott volt mellettünk. Sokkal nagyobb volt, 2 tv-vel, nagyobb ablakokkal, de látszott rajta, hogy nincs olyan jól berendezve, de ez engem jelenesetben a legkevésbé érdekelt. Ahogy betoltak az ajtón, az izgalomtól egyre hevesebben vert a szívem. 
  Meglepődtem, mikor már bent voltam, mert nem volt senki sem a szobában.
- Hol van James?? - tettem fel sokadjára a kérdést.
- Órák kérdése és visszahozzák. Biztos hallottad, hogy ő nem olyan szerencsés, mint te. Átvitték kivizsgálásra egy másik terembe, de nemsokára vele lehetsz - mondta a legalacsonyabb nővérke kedvesen.
  Megint rám kötötték a műszereket, kaptam egy injekciót, majd az orvos kihívta anyumat, mert beszélni akart vele, mamám és az öcsikéim pedig elmentek ennivalóért. 
  Én pedig néztem az infúziómat és a körmeimet, amit még Amanda festett be nekem feketére pár héttel ezelőtt, közben majd megőrültem, annyira szerettem volna végre magam mellett tudni.