- Hogy micsoda?? - kaptam fel a fejem erre a kijelentésre. - Meghalt?!
- Igen, nézd.. A második levél nem más, mint egy végrendelet, méghozzá a nő végrendelete. Ráhagyta benne az egész házát és az összes vagyonát. Ez a férfi tényleg nagyon fontos lehetett neki..-válaszolta Amanda.
- Az egész házat??
- Igen.
- És hol van ez a ház??
- Az erdőben, és ez biztos.
- Honnan veszed?!
- Ide van írva.. "..házamat az erdőben megtalálod.."
- És még mit ír??
- "..a nagy tölgyfa mellett."
- Ennyi??
- Ennyi.
- Akkor vissza kell mennünk az erdőbe..
- Megbolondultál?? Már sötét van..
Kinéztem az ablakon. Az utcában csak a lámpa fénye pislogott a sötétben. Valóban beesteledett.
- Nekem azt hiszem mennem kell. Anyumék nem is tudják, hogy eljöttem otthonról - mondtam.
- Rendben. Holnap találkozunk.
Az utca sötét volt és rideg. Mivel nagyon hideg volt, igyekeztem minél hamarabb hazaérni.
Otthon anyum meglepően dühösen jött elém.
- Hol voltál Holly?! -kérdezte.
- Amandáéknál. Bocsi, hogy nem szóltam, de..
- Semmi de! - vágott bele a szavamba - Ezentúl sehova nem mehetsz, amíg ez az ember itt járkál, főleg szó nélkül nem.
- De hát eddig se volt semmi baj...
- Még szerencse. De teszek róla, hogy ne is legyen. Mától fogva itthon maradsz, egészen addig, amíg a rendőrség nem jelentette, hogy elkapták a gyilkost!
- De anya...
- Nem érdekel!
Látszólag ezzel a mondattal el is intézte a mondanivalóját. Szinte sokkolt, amit mondott. Hiszen Amanda a szomszédom, jó ha megyek 50 métert, hogy az ajtajuk elé érjek. Miért volt ennyire feszült?? És mi az, hogy nem mehetek sehova?? Ezzel befuccsolt az egész nyomozásunk. Pont most, mikor végre fény derülhetne mindenre.
Ahogy így ácsorogtam az előtérben döbbent, és egyben csalódott arccal magam elé bámulva, Boby futott boldogan felém. Felkaptam a fejem, mire a kis szőrgombóc megállt és vakkantott egyet. Vígan csóválta a farkát, és lihegve nézett rám.
- Hát szia! - mondtam neki kedvesen, mire odajött, az első két mancsát a térdemre rakta és elkezdett szaglászni, majd a fejét beledugta a zsebembe.
Kivette belőle a cukorkás papíromat, majd csalódottan bele bökött az oldalamba az orrával.
- Na gyere te kis csibész - mosolyogva vettem fel az ölembe és elindultam a szobám felé.
A fiúk szobájához érve láttam, hogy minden tiszta festék, beleértve a fiúkat is..
- Ti meg mi a fenét csináltok?? - kérdeztem, miközben körbenéztem az összefestékezett falon és bútorokon.
- Alkotunk! - válaszolták egyszerre.- És anya is látta már?? - nevettem.
Erre a kérdésre a fiúk összenéztek, majd ők is körbetekintettek a szobán.
2 percnyi néma elmélkedés után egyszerre csúszott ki a szájukon:
- Huppsz..
- Bizony, hogy huppsz - vigyorogtam. - És most kis művészeim jöttök, és segíteni fogtok nekem ezt a gyönyörű műalkotást eltüntetni.
- De akkor a semmiért dolgoztunk ennyit - mondta Jeremy szomorúan.
- Hidd el, lesz még rá alkalmad, hogy alkoss valami szépet, de ha anya ezt meglátja, akkor hülyét ránt, abban biztosak lehettek. Így sincs valami jó kedve. Szóval gyertek a felmosóért, és a rongyokért.
Mikor ezt kimondtam Boby ügyesen kiugrott a kezemből, pont bele a festékes dobozba, ami természetesen kiömlött. Miután meglátta, hogy mekkora bajt csinált, elkezdett rohanni, maga után hagyva a mancslenyomatokat a földön.
- Nee!! Állj meg!! - kiáltottam utána, mire a kutyus megállt, és bűnbánóan rám nézett.
Odamentem, felkaptam és kiadtam a fiúknak az utasítást:
- Jeremy tied a fal, és a padló. A felmosót a konyhában találod az ajtó mellett. Charlie a tied a szekrények takarítása, és ha végeztél segítesz Jeremynek, rendben?? Én meg megfürdetem a bajkeverőnket - mondtam határozottan.
Mikor bólintottak, hogy mindent rendesen megcsinálnak bementem a fürdőszobába és beletettem Bobyt a kádba. Langyos vizet engedtem és a tusfürdőmmel átdörzsöltem a barnára festett bundáját. Miután az utolsó szőrszáláról is lejött a kosz, és a színezék megszárítottam a bundáját a hajszárítóval.
- Na most már csodálatosan nézel ki - mondtam neki kedvesen mikor végre végeztem.
Odasétált a tükörhöz és elégedetten nézegette magát. Nagyon aranyos volt.
Az este hátralévő részét a szobámban töltöttem. Örültem, hogy végre nyugi van, és pihenhetek egy kicsit. A fülhallgatómat beleraktam a fülembe és a telómon végighallgattam Lana Del Rey összes számát. Imádom annak a nőnek a hangját. Teljesen lenyugtat és mikor hallgatom, nagyon mélyen el tudok merülni a gondolataimban, a külvilágot teljesen kizárva.
Lassacskán az álom is elnyomott.
"Zavartalanul futottam egy réten, mellettem Bobyval és a fiúkkal, Charlieval és Jeremyvel. Aztán feltűnt egy másik alak is. Nem láttam teljesen az arcát, de mikor a közelébe értem megdobbant a szívem és olyan érzés fogott el, mint még soha..
Élveztem volna még a találkozást, de anyum hangja felébresztett:
- Ébredj Holly, vendéged van.
Folytatást!:)
VálaszTörlés