Megdöbbenve egymásra néztünk. Forgattuk, hajtogattuk, nézegettük a papírokat, de bármit csináltunk vele, nem volt rajtuk semmi.
- Hát ez szívás. Azt hittem valami érdekeset találtam - sóhajtott fel Amanda.
- Hát ez az - mondtam én is csalódottan és leraktam a kezemben lévő lapot az asztalra.
A nap kint hét ágra sütött és az ablakon keresztül megvilágította az egész szobát. Mi csöndben ültünk és vártunk, hátha eszünkbe jut még pár olyan hely, vagy dolog, amit meg tudnánk nézni és még több infót megtudnánk a pasiról. Ahogy így elmélkedtünk, elbambultam és egy porcicát figyeltem, ahogy a levegőben forog, meg lebeg, majd lassan leereszkedik a nap sugarait követve az asztalra, pont az asztalon lévő lapra. Ekkor észrevettem valamit rajta. Az tényleg egy 'A' betű, vagy csak én vagyok teljesen megbolondulva?!
Hirtelen felugrottam és az asztalhoz rohantam. Felkaptam a papírt és a nap felé fordítottam. Nagyon halványan, de már kezdtek kirajzolódni a betűk:
.küjlögem panloH .knüzgév nölük djam laddoynál A .kasotnof a kerezské za tsoM .nabzáh a tekő le dguD .küzzétnile djam desétezif A .tálálah doynál a inríb ajgof men gem degéselef A .knudaram nettek lavózS. .nettek im kasC. metré gem ddeT . mesedÉ lóbgásdabazs a artáh kos scnin meken ygoh ,doduT .kelréK
R.
Csodálkozva néztem a lapra. Ennek semmi értelme.. Egy csomó szó összekavarodva. És ki az az R, aki aláírta??
Amanda mögém lopakodott és kíváncsian fürkészte az írást, majd óvatosan kivette a kezemből, lerakta az asztalra és egy ceruzát, meg egy papírt vett elő.
- Te mit csinálsz??- kérdeztem.
- Próbálom megfejteni. Ugyebár a mondatokat általában nagy betűvel kezdjük és mondatvégi írásjellel zárjuk.
- Igen és??
- Itt vannak nagybetűk, meg pontok is.- válaszolta, majd nekilátott írni.
Néztem ahogy dolgozik. Nagyon gyorsan járt a keze, hol a levélre, hol a saját papírjára pillantott. Eltelt pár perc, majd felsóhajtott és megszólalt.
- Azt hiszem kész van.
- Na mutasd!- mondtam izgatottan.
A papírra nézett, utána rám, vágott egy grimaszt, majd a kezembe nyomta az irományát.
Holnap megöljük. A lányoddal majd külön végzünk. Most az ékszerek a fontosak. Dugd el őket a házban. A fizetésed majd elintézzük. A feleséged meg nem fogja bírni a lányod halálát. Szóval ketten maradunk. Csak mi ketten. Tedd meg értem. Tudod, hogy nekem nincs sok hátra a szabadságból Édesem. Kérlek.
R.
Hirtelen belém nyílalt a fájdalom és eszembe jutottak az előző lakói a háznak. A legkisebb lány tudomásunk szerint öngyilkos lett. Erről írt minden újság és még a tv-ben is benne volt. Leszúrta magát egy késsel, de az okát azóta se tudják. Talán amiatt tette, mert szakítottak a barátjával. Vagy mert túl nagy feszültség volt benne a suli miatt. Ezeket a dolgokat hozták fel fő oknak. Az még csak senkinek az eszébe se jutott, hogy esetleg nem is a lány lett öngyilkos, hanem őt ölték meg?? Vagy rákényszerítették, hogy ölje meg magát?? De most, hogy itt van ez a levél lassan minden világos.
A lány nem lett öngyilkos. Az elmebeteg apja ölte meg, és miután az anya leugrott a tengerbe, és az apja "depresszió" miatt kórházba került már csak a nővére maradt meg. De ő se nyilatkozott, feltételezem, hogy azért, mert az apja megfenyegette. Vagy várjunk csak, emlékszem már... Pont osztálykiránduláson volt, és mire hazajött közölték vele a történteket, és nevelő szülőkhöz kellett mennie az ország másik végébe. Szóval a lány sose tudta meg az igazságot. Milyen szörnyű lehet úgy élni az életed, hogy elveszítetted a családod és még azt se tudod meg soha az életben, hogy hogyan és miért.
Ahogy így gondolkoztam, éreztem, hogy a szememben könnyek gyűltek össze. Én is elvesztettem az apámat emiatt az ember miatt, az a lány pedig az egész családját elveszítette miatta. Persze, ő másképp viszonyult hozzá, mert neki az apja volt. De egy ilyen apával élni.. Nem értem.. Nem vették észre, hogy idegbeteg??
A düh egyre csak nőtt bennem és sírva ütöttem bele a falba az öklömmel.
- Nem hiszem el, hogy ez történt!- mondtam ki zokogva hangosan.
- Mi az Holly??- figyelt fel Amanda, aki eddig békésen próbálta szemügyre venni a többi levelet is.
- Most már világos minden - sírtam.
- Gyere ide, és mond el, hogy mi történt - mondta kedvesen a lány és megölelt.
- Megölte a saját családját egy nő miatt. Az 'R' nem más, mint egy nő, aki végig manipulálta. Én nem tudom, hogy hogyan ismerte meg, és hogy miért volt rá ekkora hatással. De az a nő elintézte, hogy megölje a lányát, ezzel tönkretegye a feleségét, és a nagyobbik lány életét. Meg kell találnunk azt a nőt, és ezt az embert is. Bosszút kell állnom rajtuk. Nem csak az én apám miatt, hanem mások miatt is..
- Hé csajszi, nyugodj meg. Nincs semmi baj. Megtaláljuk a pasast és megkapja ami jár neki.
- És a nő?? Mi lesz a nővel?? Ha megtalálom kinyírom!! - válaszoltam erre idegesen.
Amanda elengedett és a lapokra nézett, onnan a falra vándorolt a tekintete, majd újra rám.
- Holly. Azt hiszem a nővel nem lesz több bajunk.
- Ezt hogy érted?! Ő is ugyanúgy hibás..!!
- Tudom Holly, de figyelj rám. Olvasd el kérlek az utolsó előtti mondatot.
- "Tudod, hogy nekem nincs sok hátra a szabadságból Édesem."- olvastam.
- Igen. A szabadságból.. Először azt hittem, hogy börtönbe zárják, de aztán megnéztem egy másik levelet..
- Mi?? Szabadon van??
- Nem Holly.. A nő meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése