15. fejezet

  Tartoztam egy köszönettel Amandának az erdőben történtekért, ezért másnap suli után felhívtam, hogy megköszönjem. Gondoltam, majd ha találkozunk adok neki egy kis apróságot is, hálám jeléül, de hiába hívtam nem vette fel a telefont. Mivel aggódtam egy kicsit és láttam, hogy a kocsijuk ott van a házuk előtt, felkaptam a cipőmet és átsétáltam hozzájuk.
  Csöngettem. Nem hallottam senkit, aki jönne az ajtóhoz, ezért még egyszer megnyomtam.
  Valaki dübögött a lépcsőn és rohant az ajtó felé. Amanda??

- Öhm.. Helo - köszönt James.
  Láttam, hogy meglepődött, mikor ajtót nyitott. Biztos nem rám számított, ahogy én se rá. Nagyon meglepődtem én is.
- Szia, Amanda itthon van??- kérdeztem erőltetett nyugodtsággal. Izgatott lettem, mikor megláttam.
- Ki keresi?? - kérdezte rám villantva azt a gyönyörű mosolyát.
- Én - nyeltem egy nagyot.
- Azaz??
- Holly.
- Szép neved van- mosolygott.- Mindjárt szólok neki.
- Köszi.
- Ugyan már- vigyorgott.- Addig gyere be.

Mikor beléptem valamilyen édes illatot éreztem. Biztosan sütit sütnek.
- Hugi, itt van Holly - mondta James, ahogy bement a konyhába.
- Holly?!- hallottam a lány hangját és egy koppanást. Gondolom leejtette a fakanalat a földre.
  Nekitámaszkodtam a lépcső korlátjának, ami nagyot reccsent mögöttem.
- Héé vigyázz!- nevetett James, aki nem tudom, hogy hogyan került olyan hirtelen elém.
- Mit csinálsz??- nézett rám Amanda is a konyhából.
- Éppen ki akarja törni a korlátot- válaszolt komolyan a fiú.
- Én nem.. Csak véletlen volt..-mentegetőztem.
- Nyugi már csak ugratlak- vigyorgott rám megint.- Na de én lelépek csajok, majd 6 körül jövök.
- Biztos a barátnőjéhez siet ennyire- suttogta oda nekem Amanda, mikor mellém ért.- Nincsenek olyan jóban, állandóan veszekednek. Talán most akarják megbeszélni, hogy van-e egyáltalán ennek az egésznek értelme.
- Értem- válaszoltam erre kicsit meglepetten. Nem értettem, hogy egy ilyen fiúval mégis ki az, aki össze tudna veszni..

  Felsétáltunk Amanda szobájába, ami már teljesen kész volt. A falak be lettek kék tapétával borítva, és a parketta is a helyén volt a bútorokkal együtt. 
- Ülj le nyugodtan bárhova- mondta kedvesen. 
Körülnéztem, majd ráültem az ágyára. 
- Na mesélj nekem. Hogy hogy átjöttél??- kérdezte kíváncsian.- Minden rendben van tegnap óta?? Látom az orrod is megvan még.
- Persze, minden oké. Anyum kicsit ki volt akadva a kutya miatt, de szerintem megbékél vele. Amúgy csak megszerettem volna köszönni, hogy segítettél nekem tegnap.
- Ugyan már, alap dolog- mosolygott.- Most jut eszembe van még valami, amit megakartam neked mutatni.
Benyúlt egészen hátra a szekrényébe és előhúzott egy dobozt.
- Ezt anyumék találták tegnap este a padláson. Egy csomó kacatnak látszik. De ha jobban megnézed nem az.
  
Kinyitottam a dobozt, és egy csomó rozsdás, poros ékszer volt benne. 
- Ékszerek??- kérdeztem csodálkozva.- Biztos a lányé, vagy az anyjáé volt. 
- Nem azok a lényegek.. Hanem ami alatta van.
Észre se lehetett venni a borítékokat, amik a doboz alján voltak annyira kibarnultak már. Elővettük őket és óvatosan kinyitottuk őket. Megdöbbentünk mikor láttuk, hogy a borítékokban lévő papírok üresek.