- Hogy micsoda?? - kaptam fel a fejem erre a kijelentésre. - Meghalt?!
- Igen, nézd.. A második levél nem más, mint egy végrendelet, méghozzá a nő végrendelete. Ráhagyta benne az egész házát és az összes vagyonát. Ez a férfi tényleg nagyon fontos lehetett neki..-válaszolta Amanda.
- Az egész házat??
- Igen.
- És hol van ez a ház??
- Az erdőben, és ez biztos.
- Honnan veszed?!
- Ide van írva.. "..házamat az erdőben megtalálod.."
- És még mit ír??
- "..a nagy tölgyfa mellett."
- Ennyi??
- Ennyi.
- Akkor vissza kell mennünk az erdőbe..
- Megbolondultál?? Már sötét van..
Kinéztem az ablakon. Az utcában csak a lámpa fénye pislogott a sötétben. Valóban beesteledett.
- Nekem azt hiszem mennem kell. Anyumék nem is tudják, hogy eljöttem otthonról - mondtam.
- Rendben. Holnap találkozunk.
Az utca sötét volt és rideg. Mivel nagyon hideg volt, igyekeztem minél hamarabb hazaérni.
Otthon anyum meglepően dühösen jött elém.
- Hol voltál Holly?! -kérdezte.
- Amandáéknál. Bocsi, hogy nem szóltam, de..
- Semmi de! - vágott bele a szavamba - Ezentúl sehova nem mehetsz, amíg ez az ember itt járkál, főleg szó nélkül nem.
- De hát eddig se volt semmi baj...
- Még szerencse. De teszek róla, hogy ne is legyen. Mától fogva itthon maradsz, egészen addig, amíg a rendőrség nem jelentette, hogy elkapták a gyilkost!
- De anya...
- Nem érdekel!
Látszólag ezzel a mondattal el is intézte a mondanivalóját. Szinte sokkolt, amit mondott. Hiszen Amanda a szomszédom, jó ha megyek 50 métert, hogy az ajtajuk elé érjek. Miért volt ennyire feszült?? És mi az, hogy nem mehetek sehova?? Ezzel befuccsolt az egész nyomozásunk. Pont most, mikor végre fény derülhetne mindenre.
Ahogy így ácsorogtam az előtérben döbbent, és egyben csalódott arccal magam elé bámulva, Boby futott boldogan felém. Felkaptam a fejem, mire a kis szőrgombóc megállt és vakkantott egyet. Vígan csóválta a farkát, és lihegve nézett rám.
- Hát szia! - mondtam neki kedvesen, mire odajött, az első két mancsát a térdemre rakta és elkezdett szaglászni, majd a fejét beledugta a zsebembe.
Kivette belőle a cukorkás papíromat, majd csalódottan bele bökött az oldalamba az orrával.
- Na gyere te kis csibész - mosolyogva vettem fel az ölembe és elindultam a szobám felé.
A fiúk szobájához érve láttam, hogy minden tiszta festék, beleértve a fiúkat is..
- Ti meg mi a fenét csináltok?? - kérdeztem, miközben körbenéztem az összefestékezett falon és bútorokon.
- Alkotunk! - válaszolták egyszerre.
- És anya is látta már?? - nevettem.
Erre a kérdésre a fiúk összenéztek, majd ők is körbetekintettek a szobán.
2 percnyi néma elmélkedés után egyszerre csúszott ki a szájukon:
- Huppsz..
- Bizony, hogy huppsz - vigyorogtam. - És most kis művészeim jöttök, és segíteni fogtok nekem ezt a gyönyörű műalkotást eltüntetni.
- De akkor a semmiért dolgoztunk ennyit - mondta Jeremy szomorúan.
- Hidd el, lesz még rá alkalmad, hogy alkoss valami szépet, de ha anya ezt meglátja, akkor hülyét ránt, abban biztosak lehettek. Így sincs valami jó kedve. Szóval gyertek a felmosóért, és a rongyokért.
Mikor ezt kimondtam Boby ügyesen kiugrott a kezemből, pont bele a festékes dobozba, ami természetesen kiömlött. Miután meglátta, hogy mekkora bajt csinált, elkezdett rohanni, maga után hagyva a mancslenyomatokat a földön.
- Nee!! Állj meg!! - kiáltottam utána, mire a kutyus megállt, és bűnbánóan rám nézett.
Odamentem, felkaptam és kiadtam a fiúknak az utasítást:
- Jeremy tied a fal, és a padló. A felmosót a konyhában találod az ajtó mellett. Charlie a tied a szekrények takarítása, és ha végeztél segítesz Jeremynek, rendben?? Én meg megfürdetem a bajkeverőnket - mondtam határozottan.
Mikor bólintottak, hogy mindent rendesen megcsinálnak bementem a fürdőszobába és beletettem Bobyt a kádba. Langyos vizet engedtem és a tusfürdőmmel átdörzsöltem a barnára festett bundáját. Miután az utolsó szőrszáláról is lejött a kosz, és a színezék megszárítottam a bundáját a hajszárítóval.
- Na most már csodálatosan nézel ki - mondtam neki kedvesen mikor végre végeztem.
Odasétált a tükörhöz és elégedetten nézegette magát. Nagyon aranyos volt.
Az este hátralévő részét a szobámban töltöttem. Örültem, hogy végre nyugi van, és pihenhetek egy kicsit. A fülhallgatómat beleraktam a fülembe és a telómon végighallgattam Lana Del Rey összes számát. Imádom annak a nőnek a hangját. Teljesen lenyugtat és mikor hallgatom, nagyon mélyen el tudok merülni a gondolataimban, a külvilágot teljesen kizárva.
Lassacskán az álom is elnyomott.
"Zavartalanul futottam egy réten, mellettem Bobyval és a fiúkkal, Charlieval és Jeremyvel. Aztán feltűnt egy másik alak is. Nem láttam teljesen az arcát, de mikor a közelébe értem megdobbant a szívem és olyan érzés fogott el, mint még soha..
Élveztem volna még a találkozást, de anyum hangja felébresztett:
- Ébredj Holly, vendéged van.
Megdöbbenve egymásra néztünk. Forgattuk, hajtogattuk, nézegettük a papírokat, de bármit csináltunk vele, nem volt rajtuk semmi.
- Hát ez szívás. Azt hittem valami érdekeset találtam - sóhajtott fel Amanda.
- Hát ez az - mondtam én is csalódottan és leraktam a kezemben lévő lapot az asztalra.
A nap kint hét ágra sütött és az ablakon keresztül megvilágította az egész szobát. Mi csöndben ültünk és vártunk, hátha eszünkbe jut még pár olyan hely, vagy dolog, amit meg tudnánk nézni és még több infót megtudnánk a pasiról. Ahogy így elmélkedtünk, elbambultam és egy porcicát figyeltem, ahogy a levegőben forog, meg lebeg, majd lassan leereszkedik a nap sugarait követve az asztalra, pont az asztalon lévő lapra. Ekkor észrevettem valamit rajta. Az tényleg egy 'A' betű, vagy csak én vagyok teljesen megbolondulva?!
Hirtelen felugrottam és az asztalhoz rohantam. Felkaptam a papírt és a nap felé fordítottam. Nagyon halványan, de már kezdtek kirajzolódni a betűk:
.küjlögem panloH .knüzgév nölük djam laddoynál A .kasotnof a kerezské za tsoM .nabzáh a tekő le dguD .küzzétnile djam desétezif A .tálálah doynál a inríb ajgof men gem degéselef A .knudaram nettek lavózS. .nettek im kasC. metré gem ddeT . mesedÉ lóbgásdabazs a artáh kos scnin meken ygoh ,doduT .kelréK
R.
Csodálkozva néztem a lapra. Ennek semmi értelme.. Egy csomó szó összekavarodva. És ki az az R, aki aláírta??
Amanda mögém lopakodott és kíváncsian fürkészte az írást, majd óvatosan kivette a kezemből, lerakta az asztalra és egy ceruzát, meg egy papírt vett elő.
- Te mit csinálsz??- kérdeztem.
- Próbálom megfejteni. Ugyebár a mondatokat általában nagy betűvel kezdjük és mondatvégi írásjellel zárjuk.
- Igen és??
- Itt vannak nagybetűk, meg pontok is.- válaszolta, majd nekilátott írni.
Néztem ahogy dolgozik. Nagyon gyorsan járt a keze, hol a levélre, hol a saját papírjára pillantott. Eltelt pár perc, majd felsóhajtott és megszólalt.
- Azt hiszem kész van.
- Na mutasd!- mondtam izgatottan.
A papírra nézett, utána rám, vágott egy grimaszt, majd a kezembe nyomta az irományát.
Holnap megöljük. A lányoddal majd külön végzünk. Most az ékszerek a fontosak. Dugd el őket a házban. A fizetésed majd elintézzük. A feleséged meg nem fogja bírni a lányod halálát. Szóval ketten maradunk. Csak mi ketten. Tedd meg értem. Tudod, hogy nekem nincs sok hátra a szabadságból Édesem. Kérlek.
R.
Hirtelen belém nyílalt a fájdalom és eszembe jutottak az előző lakói a háznak. A legkisebb lány tudomásunk szerint öngyilkos lett. Erről írt minden újság és még a tv-ben is benne volt. Leszúrta magát egy késsel, de az okát azóta se tudják. Talán amiatt tette, mert szakítottak a barátjával. Vagy mert túl nagy feszültség volt benne a suli miatt. Ezeket a dolgokat hozták fel fő oknak. Az még csak senkinek az eszébe se jutott, hogy esetleg nem is a lány lett öngyilkos, hanem őt ölték meg?? Vagy rákényszerítették, hogy ölje meg magát?? De most, hogy itt van ez a levél lassan minden világos.
A lány nem lett öngyilkos. Az elmebeteg apja ölte meg, és miután az anya leugrott a tengerbe, és az apja "depresszió" miatt kórházba került már csak a nővére maradt meg. De ő se nyilatkozott, feltételezem, hogy azért, mert az apja megfenyegette. Vagy várjunk csak, emlékszem már... Pont osztálykiránduláson volt, és mire hazajött közölték vele a történteket, és nevelő szülőkhöz kellett mennie az ország másik végébe. Szóval a lány sose tudta meg az igazságot. Milyen szörnyű lehet úgy élni az életed, hogy elveszítetted a családod és még azt se tudod meg soha az életben, hogy hogyan és miért.
Ahogy így gondolkoztam, éreztem, hogy a szememben könnyek gyűltek össze. Én is elvesztettem az apámat emiatt az ember miatt, az a lány pedig az egész családját elveszítette miatta. Persze, ő másképp viszonyult hozzá, mert neki az apja volt. De egy ilyen apával élni.. Nem értem.. Nem vették észre, hogy idegbeteg??
A düh egyre csak nőtt bennem és sírva ütöttem bele a falba az öklömmel.
- Nem hiszem el, hogy ez történt!- mondtam ki zokogva hangosan.
- Mi az Holly??- figyelt fel Amanda, aki eddig békésen próbálta szemügyre venni a többi levelet is.
- Most már világos minden - sírtam.
- Gyere ide, és mond el, hogy mi történt - mondta kedvesen a lány és megölelt.
- Megölte a saját családját egy nő miatt. Az 'R' nem más, mint egy nő, aki végig manipulálta. Én nem tudom, hogy hogyan ismerte meg, és hogy miért volt rá ekkora hatással. De az a nő elintézte, hogy megölje a lányát, ezzel tönkretegye a feleségét, és a nagyobbik lány életét. Meg kell találnunk azt a nőt, és ezt az embert is. Bosszút kell állnom rajtuk. Nem csak az én apám miatt, hanem mások miatt is..
- Hé csajszi, nyugodj meg. Nincs semmi baj. Megtaláljuk a pasast és megkapja ami jár neki.
- És a nő?? Mi lesz a nővel?? Ha megtalálom kinyírom!! - válaszoltam erre idegesen.
Amanda elengedett és a lapokra nézett, onnan a falra vándorolt a tekintete, majd újra rám.
- Holly. Azt hiszem a nővel nem lesz több bajunk.
- Ezt hogy érted?! Ő is ugyanúgy hibás..!!
- Tudom Holly, de figyelj rám. Olvasd el kérlek az utolsó előtti mondatot.
- "Tudod, hogy nekem nincs sok hátra a szabadságból Édesem."- olvastam.
- Igen. A szabadságból.. Először azt hittem, hogy börtönbe zárják, de aztán megnéztem egy másik levelet..
- Mi?? Szabadon van??
- Nem Holly.. A nő meghalt.
- Alkotunk! - válaszolták egyszerre.
