Álmosan battyogtam le a szobámból a földszintre. Útközben benéztem a fiúkhoz is, és megnyugodtam, mikor láttam, hogy gyönyörűen megszabadították a szobát a festéktől. Ahogy sétáltam azt is észrevettem, hogy még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam. Nagyon ciki, ha meglátnak, vagy meglát így az illető. Még fésülködni se fésülködtem. Megálltam egy pillanatra és ránéztem a faliórára, ami pont 10 órát mutatott. Vajon ki jöhetett ilyen korán?? És hogyhogy pont hozzám?? Áhh biztos csak Amanda az..
Amikor már a lépcsőn haladtam lefelé, láttam, hogy valaki háttal nekem beszélget anyummal, aki kb 2 perccel ezelőtt érhetett le. Próbáltam kivenni, hogy ki lehet az. Nem lány.. A testalkatából látszik, hogy nem az. A hangja is fiús.. Mintha már hallottam volna ezt a hangot. Ahogy így gondolkoztam, hogy ki lehet az, hirtelen váratlan fordulat történt.
Az utolsó előtti lépcsőfokon Boby békésen szunyókált, én viszont későn vettem észre, és mikor próbáltam nagyot lépni, hogy ne tapossak rá, a másik lábam megcsúszott, én meg az előttem álló emberre estem.
- Te jó ég.. Sajnálom! - mondtam miután magamhoz tértem a szédülettől.
- Minden rendben?? Ez a kutya csak a bajt hozza ránk.. Jól vagytok??- hallottam anyum hangját, aki valószínűleg jobban megijedt, mint én.
Gyorsan lemásztam valahogy szegény fiúról és felálltam. Szóhoz se jutottam, mikor megláttam az áldozatom arcát. Neki viszont látszólag annál több mondanivalója akadt.
- Semmi baj.. Megesik az ilyesmi - mondta kedvesen, miközben ő is feltápászkodott.- Azért nem gondoltam volna, hogy így látjuk egymást viszont - széles mosolya nevetésbe váltott át.- De udvariatlan vagyok..- megállt egy pillanatra, mire én nagy levegőt vettem.- Holly vagy ugye?? Remélem megismersz - kifújtam a levegőt.
Már hogyne ismertem volna meg.. Ezt a szempárt nehéz lenne elfelejteni. De mit keres itt?? Nem mintha nem örülnék neki.. Sőt nagyon is.. De.. Akkor is.. Húha de leégtem az előbb...
- Holly mondj már valamit! - súgta oda anyum, mire észhez tértem.
Ránéztem a fiúra, aki szintén engem nézett, és várt tőlem valami reakciót.
- Öhm.. Szia James - böktem ki végül.
- Na most, hogy így felismertétek egymást, és mindenki jól van, azt hiszem magatokra hagylak titeket egy kicsit - mondta anyum, majd megfordult, rám kacsintott és bement a nappaliba.
Csak álltunk egymás előtt és néztük egymást. Minek jött át?? Nem értem.. Áhh biztos csak Amanda küldte, hogy hozzon át valamit. Vagy a lány kikotyogta a nyomozásunkat és most kíváncsi arra, hogy miben sántikálunk. Bár azt Amanda is el tudta volna neki mondani.. Végül is teljesen felesleges ezen gondolkoznom, ha akar valamit, egyszer úgyis elmondja majd..
- Kérsz egy teát?? Kakaót, kávét vagy valami mást?? - kérdeztem tőle, elharapva az utolsó szót.
- Egy kakaó jól esne - mondta teljesen normálisan.
- Rendben. Akkor.. akkor gyere velem - a hangom remegett, annyira izgultam.
Beleöntöttem a tejet a bögrébe, míg ő leült az asztalhoz. Úgy tűnik nem csak a hangom remeg.. gondoltam, mikor ránéztem a kezemre, amiből a bögre majdnem kiesett, de aztán sikerült beraknom a mikróba. Kis idő múlva leültem én is.
Lenéztem a földre, mert tudtam, hogyha ránézek, rögtön elvörösödök. Éreztem, hogy rám szegezi a tekintetét. Mi a francot akar tőlem..??
Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, megszólalt:
- Eléggé meglepődtél mikor megláttál. Gondolom nem számítottál rá, hogy egyszer meglátogatlak, és azt se tudod, hogy miért..- néma csend, majd folytatta.- Csak szerettelek volna megismerni téged, és még nem volt alkalmam rendesen bemutatkozni, mert mindig rohannom kellett a..- a magabiztos tekintete rólam az asztalra vándorolt. Láttam, hogy szorong valami miatt és könnyek gyűlnek a szemébe.
Megfordultam, és kivettem a tejet a mikróból. Nem akartam zavarba hozni, ezért úgy tettem, mintha nem láttam volna azokat a könnyeket, amiket mikor nem figyeltem, egy hirtelen mozdulattal letörölt az arcáról. Szegény fiú, vajon mi történt vele??
- Áhh lényegtelen.. - szólalt meg hirtelen.- Szóval csak szerettem volna veled beszélgetni. Rendes, értelmes lánynak tűnsz, és a húgom is csak úgy áradozik rólad.. Valószínűleg nem véletlenül - mosolygott, de tudtam, hogy legbelül nincs jól.Visszamosolyogtam, és elindultam a szekrényhez, hogy előszedjem a kakaóport és a cukrot. Automatikusan beleöntöttem annyit a tejbe, amennyit magamnak szoktam és 2 kockacukrot is raktam bele.
- Te is így szereted?? Én is 2 kockacukorral iszom - válaszolta, mire ledermedtem. Figyelte minden mozdulatomat. Odafordultam, bólintottam és leraktam elé a bögrét.
- Köszönöm - mondta hálásan.
- Igazán nincs mit - válaszoltam már kicsit nyugodtabban, majd leültem újra elé.
Míg ő csendben iszogatta a kakaót, én körbenéztem és kutattam a kandi kamerák után. Nem lehet igaz, sőt még puszta véletlennek se hinném, hogy ez a fiú, aki egy álom, itt ül előttem csak azért, hogy megismerjen. De itt van, itt ül előttem és azt a kakaót szürcsölgeti, amit én csináltam neki. Ez csakis valami vicc lehet..
- Na szóval mondj valamit magadról - nézett rám kíváncsian, miután lerakta a bögrét.- Mióta laksz itt??
- Születésem óta.
- És szereted ezt a helyet??
- Szerettem - mondtam határozottan.
- Miért?? Most már nem??
- Egyre kevésbé kedvelem ezt a helyet..
Láttam az arcán valami csalódottság félét, de nem igazán tudtam kivenni, hogy mi lehet az. Aztán hirtelen kapcsoltam és hozzátettem:
- De csak hogy ne érts félre, nem azért, mert ideköltöztetek. Egyszerűen csak nem kedvelem.
- Valami oka csak van..
Fenébe már, hogy milyen kíváncsi.. Nem mondhatom neki, hogy itt van a gyilkos. És azt meg főleg nem vághatom hozzá, hogy abban a házban lakott, ahol most ők.. Azt meg már pláne nem mondhatom el, hogy meghalt az apám. Amiatt az ember miatt.. Csak szánakozva nézne rám, vagy nem tudom. Valamivel viszont elő kell drukkolnom.
- Furcsa környék ez - böktem ki végül.- És ti miért pont ide költöztetek??
- A szüleimnek tetszett ez a része a városnak - kezdett bele, aztán vigyorogva hozzá tette: - Talán pont a furcsasága miatt... - rám kacsintott.
A szívem úgy vert, mint még soha.. Pont mint az álmomban..
